Ha erre az oldalra ellátogattál, nyilvánvalóan tudod, hogy mi az, de azért foglaljuk össze röviden. A PRIMO a 80-as évek számítógépei közül egy, a SZTAKI által fejlesztett 8 bites gép volt, Z80-as processzorral és szerény, ám a megvalósítás szempontjából igen csak figyelemreméltó hardver adottságokkal. Több típusa is napvilágot látott:

• az A sorozat még az ún. érintős (kapacitív elven működő) billentyűzettel került forgalomba (ez adja az igazi PRIMO feeling-et :),
• a B sorozatnak már "valódi" mozgó billentyűzete volt,
• a C prototípus lényegében az A sorozat bővítését jelentette színes képernyőkezeléssel,
• a Pro/Primo változat pedig egy áttervezett, valódi billentyűzettel ellátott színes gép volt.

Az egyes sorozatok háromféle RAM kapacitással kerültek forgalomba, így léteztek 16K, 32K és 48K RAM-al ellátott példányok. A beépített BASIC értelmező egy 16K-s ROM-ban (fizikailag 4 db 4K-s EPROM-ban) kapott helyett, így a gépeket az operatív tár és a ROM mérete alapján tipizálták valahogy így:

A gép monokrom (egyszínű, fekete-fehér, ahogy tetszik) megjelenítésre volt képes 256x192 képponttal. (A hardver kézikönyv szerint a PRIMO képes lenne a 256x256-os képméret kezelésére is, de ez csupán egy hardver opció volt, nem igazán használta senki.) A 256x192-es felbontás megfelelt a ZX Spectrum felbontásának, természetesen a színek nélkül. Ugyanakkor a pixel órajel nem 7, hanem 7.5 MHz volt a PRIMO-ban  (eltérően a Spectrum-tól), ami nagyobb CPU órajelet eredményezett (3.75 MHz), viszont a látható terület mérete a képen vízszintesen kisebb volt, persze nem jelentősen. A "képterület" a megvalósított RAM terület végén helyezkedett el 6K-t lefoglalva, illetve a hardver képes volt két független képlap között váltogatni (double-buffer, ha hiszitek, ha nem), a második képlap az első alatt 8K-val volt elérhető. Az A sorozat bejelentkező képe:

HANG

Egy jól elnevezett hangszóró - a kézikönyvekben mindenhol "duda" - egybites vezérlése jelentette a hanggenerátort. Ez abban az időben megfelelőnek mondható. (Nem tehetek róla, engem ez a duda elnevezés mindig megmosolyogtat, ahányszor olvasom valahol.)

MAGNÓ

A hardver kézikönyvben komplett kapcsolási rajzot láthatunk a magnó bemenetről illetve kimenetről. Elsőre ezeket kicsit túlbonyolítottnak láttam, de aztán rájöttem, hogy főleg a magnó bemenet igencsak "ügyes". Olyan sávszűrési és erősítési feladatokat old meg egy viszonylag egyszerű aktív erősítős kapcsolás, hogy azt algoritmizálni nem is nagyon tudtam (és nem is nagyon akartam). Összefoglalva: a magnó interfész nagyon ötletes, jó megoldás. A beolvasás biztonságos még igen rossz minőségű felvételek esetében is.

BILLENTYŰZET

Az A sorozatnál a kapacitív elven működő "billentyűzet" tulajdonképpen csak egy megfelelően elkészített nyáklemez. Mit mondjak?
Elektronikai szempontból zseniális, de használhatósága enyhén szólva is megkérdőjelezhető. A B sorozat és a Pro/Primo már már normális billentyűzettel rendelkeztek.

EGYÉB I/O

Az A sorozatnál a nyákon néhány üresen hagyott részből látható, hogy egy-két I/O csatlakozást kifejlesztettek ugyan, de ott még nem implementálták őket. Az alap I/O, mely mindegyik változatnál megtalálható, a magnó interfész. A B és C sorozatot kiegészítették ezzel a két csatlakozóval:

Egyéb információt, képeket, dokumentumokat PRIMO-ról máshol is találtok, mégpedig:

http://oldmachines.tripod.com/,  Schaffer András kedves gyűjtőbarátom honlapja, nem csak a PRIMO-ról. Ő nem ma kezdte a gyűjtést, egy-két darab miatt igazán irigylem.

A http://www.extra.hu/primoa64/ Mogyorósi Attila lapja volt (már nem elérhető), aki nem kevesebbet tett, mint bescannelte a kézikönyveket.

(joco)